Kate Alcott – A varrónő

Mit vársz egy (400 oldalas) könyvtől, amiben a főhős a 21. oldalon felszáll a Titanicra? Vidám kis történetnek nézünk elébe – én ezt gondoltam. A fiam meg kinevetett: Anya, nem tűnt fel, hogy a borítón ott a Titanic fotója? Hát nem. Láttam, hogy van ott egy hajó, de annyira nem figyeltem meg, hogy felismerjem: az a Titanic…

Szerencsére hősünk a 76.oldalon felkapaszkodott a Carpathia fedélzetére, és hamarosan szerencsésen partot ért New Yorkban. Szóval mindössze 50 oldalon keresztül voltam sötét reménytelenségben.

A következő mintegy 300 oldalon nem is tudom, mi a fő történet-szál… A főhőst egyébként Tess-nek hívják, nagyon fiatal lány, aki a szolgaság szolgálóság elől menekül, nem feltétlenül az óceán túlsó partjára, csak éppen ez valahogy kapóra jött.

“Megmentője”, Lucile, világhírű divattervező (úgy értem, tényleg), egy végletekig ellentmondásos figura, aki körül sűrűsödik a szerencsétlenség után lefolytatott vizsgálat. Ez akár mellékszál, akár a lényeg, nagyon elgondolkodtató. Hogyan viselkednénk válsághelyzetben? Mi a bátorság? Mi a gyávaság? Gyáva-e annak az EGYETLEN csónaknak a matróza, aki visszatért menteni a jeges vízben fuldoklókat, de csak MIUTÁN megfulladtak annyian, hogy ne kelljen attól tartania, hogy a kétségbeesett vergődők felborítják a csónakot, aminek következtében

1. ő is megfulladna

2. elpusztulna egy csónak, amivel további 50 embert ki lehetne menteni.

De ő legalább visszafordult. És miért csak ő?? Hogyhogy csak egy csónak akadt, ami visszaindult? Vajon ha én ülök ott egy csónakban, csonttá fagyva, még mindig nem biztonságban, csak legalább pillanatnyilag életben, hogy döntöttem volna?

És Tess. Aki az álmait követi a világ másik végére. Meg is találja, találhatná a számítását, de mire véget ér a vizsgálat, azaz a partraszállás után vagy két-három héttel ugyanott áll, ahol még Angliában, indulás előtt, csak az óceán másik partján. Nincs munkája, nincs szállása, és mindössze némi készpénze. Mivégre volt hát ez az egész?

És én tudom. Tudom, mert az út, amit bejárok – persze csak bizonyos szempontból – hasonló. Követem az álmaimat. És ez a folyamat nem egyenletes. Van, aki zsákutcának nevezné. Én azt gondolom, nem zsákutca. Egy nagyon fontos tapasztalat, ami RÉSZE, szükségszerű, elkerülhetetlen, megúszhatatlan eleme az álmod felépítésének. Azt is tudnod kell, hogy mit NEM AKARSZ, hogy hogyan nem akarod megélni az álmodat. És ezt csak úgy tudhatod meg, ha megtapasztalod. Ez nem kerülő. Ez lépcsőfok.