Leslie L. Lawrence – A játék r@bszolgái

Eddig nem kedveltem különösebben Leslie L. Lawrence, avagy Lőrincz L. László műveit. Ő eredendően tudós, és egyszer hallottam tőle interjút, amiben arról beszélt, hogy azért ír kalandregényt, mert a szélesebb rétegekhez is el akarja juttatni a keleti kultúrát. Nosza, ez engem is érdekel! Belevetettem magam a könyveibe, és nekem bizony csalódást okoztak. Én abban még nyomokban sem találtam kultúrát, csak egyszerű ponyvát. Semmi bajom a ponyvaregényekkel, szívesen olvasom őket, de ezek nem voltak a legjobbak közül valók, és az az öncélú borzongatás, amit képviseltek, nagyon nem az én stílusom. Valójában csúnya dolog, amit most csinálok, hiszen már nem tudom megmondani, melyik könyvek voltak ezek, és hát lehet, hogy az összes többi meg tuti jó.

Ennek azért is lehet esélye, mert aztán hangoskönyvben hallgattam a Sindzse szemét (akkoriban még nem volt olyan nagy választék hangoskönyvekből, mint most, és hát ráfanyalodtam… De végül is tulajdonképpen nem is volt olyan vészes.

Most pedig betévedtem egy könyvtárba. Az veszélyes, mert ugyan nem akartam kihozni könyvet, de azért 4-5 darab rámsikított, muszáj volt elhozni.

A Játék r@bszolgái a címe miatt ragadott meg. Nagyon érdekel a játékfüggőség témája, mint anya, mint pedagógus, mint a mai kor embere, és mint valaki, aki szintén imádja kedveli a számítógépes játékokat. Tényleg veszélyes? Hol a határ? Vannak ártalmatlan típusok?

Mivel a címből és az előzetesből nem derül ki, milyen aspektusban “rabszolgák” a címben szereplők, ezért kíváncsi lettem. És azt kell mondjam, hogy EZ A KÖNYV nagyon, szinte letehetetlenül jó! Persze a főhős, Leslie L. Lawrence – mint mindig – most is egy fiatal, magas, jóképű, a nők körében végtelenül sikeres professzor. Egy rejtély nyomába indul – hasonló körökbe tartozó fiatalok nyom nélkül eltünedeznek. Professzorok különös módon meghalnak. Egyesek kétszer. Különböző földrészeken. A szálak keletre vezetnek, sziklabarlangba vájt kolostorokba, csipkés hegyek közé, ahol az isten-madarak csak úgy életre kelnek, és áldozatokat szednek. Szőke, ragyogó kék szemű nepáli boltosok titokzatos esernyőket árulnak, és a szíven lőtt lányok pár nap múlva elevenen kerülnek elő a holtak völgyéből.

Humoros, kalandos, de nem hatásvadász, szórakoztató, és igen, még a keleti kultúráról is tanultam kicsikét 🙂 .