Az idei volt az első év, amikor igazából kimentem egy igazi adventi vásárba. Persze a közösségben, ahol élek, most már hagyomány az Adventi kuckó, amit lelkes anyukák szerveznek a helyi óvoda támogatására, és évről évre növekszik – az árusok száma és az áruk színvonala is. De ez mégiscsak meghívásos, baráti alapon, fedett helyen 😉

Az idén bementem a városba, tudod, a szokásos kis fabódéba, és megtapasztaltam, milyen, amikor a téli hidegben órákon át kucorogsz, és árulod a portékádat. Nagyon élveztem, csuda izgalmas! Nem ez lesz a legfőbb csapásirány (mármint a vásározás), én azt hiszem maradok a főleg internetes értékesítésnél, hiszen a legfontosabb érték számomra, és a vevőim számára is, hogy sokszor az utolsó részletig együtt tervezzük meg a megrendelt alkotást, és az előre készült darabok inkább inspirációszámba mennek. Tudod: “ilyet kérek, csak más színekben“, meg “ebben a színben, de más méretben“, és hasonlók.  Én nagyon szeretem ezt, a vásárban meg marad az, hogy ez van, kell, vagy nem… Persze most, hogy megismertek, biztos hívnak majd, és akkor örömmel fogok menni!

Nagy előnye volt az adventi vásárnak, hogy estébe sötétbe nyúlt, és a karácsonyi mécsestartók bizony akkor sokkal jobban megmutatják, milyen szépek. Ugyanakkor nagy, óóóóriási hátránya volt, hogy hihetetlenül fújt a szél, és mivel egy házaktól körülvett kedves kis téren voltunk, csak úgy kavargott, nem lehetett mondjuk befordítani szélirányba a mécsestartókat. Annyi időre sem maradt égve a gyufaszál, míg meggyújtottam egy mécsest!

De hát nem azért a kreativitás a legerősebb képessége egy alkotónak, hogy egy ilyen incifinci kis probléma útját állja!

Építettem egy házikót, teljesen körbezárva a mécseseket. Ez azonban csak átmeneti megoldást jelentett, konkrétan nem 1 másodpercig tartott, míg a szél elfújta az összeset, hanem négyig… És akkor eszembe jutott, hogy magammal hoztam egy festmény-hátlap-farostlemezt. Meg ne kérdezd, miért, mert fogalmam sincs, semmi funkciója nem volt, hajlok rá, hogy azt higgyem, valami karácsonyi angyalka bökött meg, hogy tegyem csak be. És ez a darab lemez megmentette a becsületet, így már látható volt, sokáig és sokkal jobban, mire is valók ezek  kis üveg “képeslapok”. 🙂