«

»

Lois Lowry – Az emlékek őre

Lowry_Lois-Az_emlekek_oreA hivatalos besorolása ifjúsági regény, de messze több ennél!

Az embereket mindig is foglalkoztatta, ni lenne, ha valaki okosok egyszer leülnének, kitalálnák, hogy mi is lenne a helyes, és aztán azt mindenkire nézve kötelezővé tennék. Ez egy másik megközelítése a “ha van Isten, hogy engedheti” kezdetű dilemmának. Persze olyan is volt már, hogy megpróbálták a való életben is megvalósítani.

Az emlékek őre a jövőben játszódik, valami nem kifejtett világégés után. Az említett okosok úgy döntöttek, minden baj okozója a másság, az egyéniség, az átlagostól eltérő. Legyen az emberi vagy természeti. Ezért eltüntették a színeket, a zenét, a nyelvi fordulatokat, a kontinentális időjárást, a vezetékneveket, a születésnapokat, az érzelmeket, és vele a kötődést. Eltüntették a halált.

Erre Jonas 12 éves tizenkettes korában jön rá, amikor kiválasztják a következő őrzőnek. Mert az okosok nagyon is bölcsen tudták, hogy az emlékekre szükség van bizonyos döntésekhez. De az emlékeket, amelyek nagyon is kibillentik az embert az átlagos közérzetből, egyetlen ember vállára/lelkébe pakolták. Egyetlen ember él az egész közösségben színes, érzelem-gazdag és végtelenül magányos életet: Az emlékek őre. Aki mostantól Jonas. Egy fájdalmas éven át kapja a gyönyörű és iszonytató emlékeket, érzéseket, abban a meggyőződésben, hogy ez így helyes, hiszen az emberek, ha maguk dönthetnének, BIZTOSAN rosszul döntenének. Ótejóég, mivé lenne a világ, ha mindenki maga választaná ki a házastársát!

Egy napon azonban Jonas rádöbben, mi az ára ennek a szépen kitalált, békés-nyugalmas világnak. És egyre feszítőbbnek érzi a késztetést, hogy tegyen valamit. De végül nem marad idő a felkészülésre.

Jó lenne, ha ezt a könyvet mindenki elolvasná, minél fiatalabb korban, és persze, ha lenne valaki, akivel meg is vitathatná… Nagybetűs, vastag sorközös könyv, egy esős vasárnapon kivégezhető (kivéve, ha Veled vannak a kicsi gyerekeid 😛 ). Felső tagozatos gyerekek már megértik, és az ő lelkük a legalkalmasabb talaj arra, hogy befogadja a gondolatot, hogy

az emlékek a bölcsesség forrása,

még ha fájdalom is érte a fizetség. Ugyanakkor a történet is elég izgalmas ahhoz, hogy egy értelmesebb, érdeklődőbb 9-10 évesnek is felolvassuk, lassú ütemben, kis szakaszokban, hogy legyen ideje belegondolni, és feltenni a kérdéseit.

Vélemény, hozzászólás?